a nap

micsoda tündöklés homályosítja el látásom! a felkelő nap fényében fürdetem orcám, elbűvöl. telis-tele energiával, pontonként bőrömnek rohan a melegség, tánc.
micsoda? hogy esik?
felemelt fejjel, igéző szemmel a horizonton szitáló párát figyelem rettenet szembogaramban.
hogy? apró bogarakkal a fülemben fekszem a magas fűben. nem káromkodok, csak lassan veszem a levegőt.
-nem bírom tovább a fene nagy világosságot!
leborult az arca a földre. nedves csernozjom ujjai közül előbújik, eszi a földet. így akarja kitisztítani a szeszt gyomrából.
elficsorodott, és bambán bámul.
-azt képzeltem az előbb, hogy egy banánnal frizbizek, csak azért, hogy mindenki nézzen. feltűnősködtem.
vakarta és vakarta a hátát. nem vérzett még, csak a a teteje kezdett kopni. most a fejét vakarta. azt viszont nagyon. ki akarta kaparni az agyát. de hamarabb állította meg a kitépett haj okozta fájdalom.
még mindig csak a száját húzta. és tovább ült a laposkövön, figyelve a magasfüves alföld alján ziháló esőt, miközben feküdt le a nap. aludni.

http://www.youtube.com/watch?v=RiV_ue-PbL4

titkos vörös.

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Hozzászólás